Története

A fotográfia, ezen belül az esküvői portréfotózás története a dagerrotípiák megjelenésével 1840-ben kezdődött. Ekkoriban készült el az első klasszikus esküvő portré is. Az esküvőfotózás fejlődésének Viktória királynő és Albert herceg 1854 -ben készült képe adott további lökést. A házasulandók egyre szívesebben fotóztatták magukat fényképészmesterrel mind esküvő előtt, mind után. A fotózás ebben az időben még igen nehézkes volt, a sokszorosítás pedig lehetetlen. A párok elmentek egy fényképészmesterhez, ahol a kamera elé állva a hosszú záridő miatt mozdulatlanul kellett állniuk, hogy a kép be ne mozduljon. Ezek a képek sokkal inkább voltak festményszerűek és a fotográfus csak ritkán fotózott külső helyszíneken. A fotózás technikai háttere fokozatosan fejlődött, az 1880 -as évek végén pedig megjelent a celluloid film, ami a fényképezést fokozatosan elérhetővé tette nem csak a szakemberek, hanem a szélesebb közönség számára is. Az esküvő fényképész azonban továbbra is megmaradt a műtermi portrék keretei között, egészen a második világháború végéig.

Térhódítás

A második világháború után megindult házasulandó kedv miatt, illetve a rollfilm megjelenésével jó pár vállalkozó kedvű fényképész kapta hóna alá a felszerelését, és jelent meg az esküvő helyszínén, ahol fotókat készített a párról és a násznépről. Ezzel párhuzamosan a sajtófotózás is új lendületet kapott, aminek dokumentarista stílusa hatással volt az esküvő fotózásra is. Bár még mindig a műtermi portrék készítése volt az uralkodó nézet, az események dokumentálásának igénye az esküvő fotózás új megközelítéséhez vezetett. Az új műfaj alapjait Dennis Reggie fotográfus fektette le 1980 -ban, és az ő nevéhez fűződik az esküvői fotózsurnalizmus kifejezés is. Denis Reggie az irányzatot így határozta meg: „a fotózsurnaliszta esküvőfotózás egy olyan műfaj, ami az események valós idejű rögzítése egy fotós által, figyelembe véve a esküvő napjának természetes menetét és eseményeit, azok befolyásolása, megrendezése vagy az események alanyainak irányítása nélkül.”

Ez egy külön szakma

Mivel az esküvő fotózás több mint 140 éven keresztül egyet jelentett a műtermi fotózással és a fényképeket műtermi keretek között dolgozó fényképész mester készítette el, így a fotózás mindvégig a beállított portrék elkészítésére korlátozódott. A 80 -as évektől kezdve az esküvők fotózsurnaliszta megközelítésének igénye azonban új kihívások elé állította a fotóst. A műtermi körülményeket elhagyva, az esküvő eseményeivel összhangban meg kellett tanulnia „terepen” dolgoznia amellett, hogy megmaradt az igény a beállított fotókra is. Több fotós műfaj együttes hatására megszületett egy igen összetett új szakma, amit ma professzionális esküvő fotózásnak hívunk.